A 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál tárt kapukkal várta a Vörösmarty Mihály Könyvtár kilenc fős csoportját is, amely a pénteki napon látogatott ki a Millenárison rendezett eseményre.

A gyors tájékozódást követően bevettük magunkat a standok közé, ahol tulajdonképpen napokig lehetett volna nézelődni, annyi belelapozásra, beleolvasásra, gyönyörködésre érdemes könyv volt. A különböző kiadóknál figyeltük az újdonságokat, a népszerű könyveket, azt, mit lehet érdemes beszerezni az olvasóknak.

A Könyvfesztivál a nézelődésen kívül jó lehetőség a találkozásra, az ismerkedésre, a dedikálásra, és az érdekes beszélgetéseken való részvételre. Az egyik ilyen a Könyvtáros Klub Nívódíjának átadását követő eszmecsere volt a díjazott kötet, Iglódi Csaba Dreher-szimfóniája kapcsán. A kerekasztal-beszélgetésen a családregények 21. században betöltött szerepéhez közelítettek a gasztronómia, az olvasási szokások, a család felől.

Ugyancsak izgalmas volt Pogátsa Zoltán Digitális kapitalizmus című kötetének bemutatója. 

Itt Keleti Arthur kiberbiztonsági szakértő kérdezte Pogátsa Zoltán közgazdász-társadalomkutatót, a Pogi Podcast alapítóját például arról, hogy miben más az analóg és a digitális kapitalizmus? Vagy: vajon elveszik-e a robotok, az algoritmusok és a mesterséges intelligencia az emberek munkáját?

A szerző elmondta, hogy a technológia önmagában semleges, nem jó vagy rossz. A megítélése attól függ, hogy a társadalom mire kezdi el használni, és hogyan szabályozza, irányítja azt.

Az internet elterjedésének története is úgy kezdődött, hogy alapvetően egy decentralizáltabb, igazságosabb világot ígért. A terv nagyjából úgy nézett ki, hogy a világháló segítségével kikerülhetők a multik, ezáltal pedig a legkisebb vállalkozások is széles körben elérhetik a leendő vásárlókat. (Akár milliós fogyasztótábort.) A valóságban azonban mára itt is monopisztikus verseny alakult ki, vagyis pár globális technológiai cég (Apple, Facebook, Samsung) uralja a digitális kapitalizmust.

Az is kiderült, hogy az általunk nap mint nap használt applikációk és programok nem biztos, hogy annak a bizonyos óriáscégnek a fejlesztései. Mert előfordul, hogy azok megveszik a szabadalmat, vagy készítenek egy hasonló appot a saját nevük alatt. És nyilvánvaló, hogy a felhasználók már a jól bejáratott márkát választják inkább, nem a kis, ismeretlen cégek termékeit.

Erről nyilatkozta azt Peter Thiel, a Facebook- és PayPal-nagybefektető, hogy a „verseny a veszteseknek való".

A másolásnál maradva: szinte az összes ismert appnak megvan a kínai másolata (Sohu=Yahoo!, Baidu=Google, Weibo=Twitter). Viszont ne gondoljunk a „kínai gagyi” jelzőre! Mert ezek a továbbfejlesztett változatok még jobbak is, mint az európai társaik.

Ezenkívül a digitális világban sem lehet nagyon éles határokat húzni az országok között. Például: egy Kínában beszerelt chipet Kaliforniában vagy Izraelben terveznek, de Tajvanban gyártanak, ugyanakkor az ehhez szükséges alapanyagok Japánból származnak. Ez a folyamat igen veszélyes, mert ha egyszer elakadás történik, akkor azt az egész világgazdaság megérzi.

De pozitívabb dolgokról is szó esett, például az emberek jövőbeli munkája kapcsán. Pogátsa úgy látja: az emberek el kell gondolkodnia azon, hogy újradefiniálja majd a „munka” fogalmát, amellett hogy létezne egy alanyi jogon járó alapbér is. Valószínűleg előtérbe kerülnének az olyan feladatok, amelyek ember-ember közötti kapcsolatot és kommunikációt igényelnek. Ilyenek például a mai, inkább női munkák, a tanár, az ápolónő, titkárnő, ügyintéző.

A széles látókörű szakember gondolataiért érdemes beszerezni az említett könyvét.

A fesztivál díszvendége Franciaország volt, így sok program e díszvendégség jegyében zajlott. Volt alkalmunk belehallgatni a Tabuk és gyermekirodalom főcímű kerekasztal-beszélgetésbe, amelyen francia és magyar gyermekirodalmi szerzők, műfordítók és illusztrátorok beszéltek például arról, milyen írói eszközökkel ábrázolják – ha ábrázolják – a kényesnek számító témákat. A beszélgetés vezetője Vojnics-Rogics Réka gyermekirodalomkutató volt, aki Pacskovszky Zsolt írót, fordítót (az ő határokat feszegető könyve tíz éve jelent meg Szabadesés címmel), Arnaud Dudek (Légy észnél című könyve nemrég látott napvilágot) és Marie-Aude Murail (nagyon szeretik a Lélekdoki című sorozatát) írókat, valamint az illusztrátor Zanzimot (a Férfibőrben című nagysikerű képregény szerzője) kérdezte.

Miután a szerzők mindannyian meséltek kicsit a gyermekkorukról, ráterelődött a szó arra, mennyire fontosnak tartják, hogy igenis legyen szó a gyermek- és ifjúsági irodalomban a tabunak számító témákról, így például a gyászról, a szexuális irányultságról vagy a bántalmazásról. Ám természetesen nem mindegy a tálalás, fontos, hogy minőségi alkotások szülessenek, és vannak határok, amiket nem szabad túllépni. A humor sokat segíthet a nehéz témák feldolgozásában, ám azt se szabad túladagolni. Szó esett mind a francia, mind a magyar törvényi szabályozásról a könyvek tartalma kapcsán. Fontos megjegyzés volt, hogy a problémáról, a kényes témáról való beszéd, az arról szóló szöveg nem arra akar buzdítani, hogy például drogot használjon valaki vagy legyen homoszexuális, hanem a figyelemfelhívás a cél. Hiszen a nehéz, fájdalmas helyzetekkel, jelenségekkel is foglalkozni kell.

Elhangzott az is: baj, ha a cenzúrától való félelem miatt egyre kevesebb érzékeny tartalmú ifjúsági könyv születik, mert akkor eluralkodik az elhallgatás. Az pedig nem vezet sehova, hiszen jellemzően attól félünk a legjobban, amiről nem tudunk eleget.

(Bokros Judit és Kleer Ivett)