A székesfehérvári nyomdák történetéről, technikai fejlődésükről, a kulturális életben betöltött szerepükről, no és a kötelespéldány fogalmáról esik szó azon az előadáson, amit Farkas Edit tart a Vörösmarty Mihály Könyvtár Helyismereti és digitalizálási csoportjában január 29-én, 15.30 órától. A Helyismereti csoport már korábbi előadásain is igyekezett megismertetni az olvasókat azokkal a dokumentumtípusokkal, amelyeknek a gyűjtését, feldolgozását igen fontosnak tartja a könyvtár, hiszen ezek rendkívül érdekes adalékokkal szolgálnak Székesfehérvár, illetve a megye történetének megismeréséhez.

Az előadáson többek között három nyomdászdinasztia tevékenységéről esik majd szó. Igen nevezetes a legrégebbi, a Számmer nyomda Székesfehérváron. A mesterséget a győri Streibig nyomdában tanulta meg Számmer Mihály, aki aztán Streibig veszprémi fiókműhelyébe került, azt vezette, később meg is vásárolta. Számmerék veszprémi nyomdája 1794 és 1938 között működött, de közben Fehérváron is nyomdát alapítottak, ami 1803-tól 1920-ig üzemelt. A fehérvári nyomdát már Mihály fia, Számmer Pál és az unokája, Számmer Imre vitte tovább. Kiadványaik a korszak történéseit, eseményeit, a két város társadalmi és kulturális életét reprezentálják. Sajtójuk alól nagy számban kerültek ki ünnepi- és gyászbeszédek, üdvözlő költemények, színlapok, plakátok, iskolai értesítők. Néhány országos jelentőségű könyv is napvilágot látott. Legismertebb a Mondolat és Vörösmarty Mihály két drámája A bujdosók, valamint a Csongor és Tünde. Az előadó, Farkas Edit érdekes összefüggésekre is rávilágít majd: azt is megtudhatjuk, miért éppen Fehérváron nyomtatták ki a Csongor és Tündét, de szó esik az előadáson a Debreczenyi nyomda tevékenységéről is.  A család három generációja (Debreczenyi Gyula, Debreczenyi István és az ifjabb Debreczeni István) tevékenykedett nyomdászként Székesfehérváron, 1897 és 1949 között. Érdekesség, hogy Debreczenyi Gyula korábban a Számmer nyomdában is dolgozott betűszedőként… A Debreczenyi nyomdából is számos színvonalas nyomdatermék került ki: helytörténeti vonatkozású kiadványok, szakfolyóirat és újság. Az Adony és vidéke című újság is a Debreczenyi nyomdában készült. Emellett iskolai értesítőket, névtárakat, püspöki körleveleket, a megyei és a városi közigazgatáshoz szükséges nyomtatványokat és hirdetményeket, plakátokat, aprónyomtatványokat is előállítottak. Farkas Edit beszél majd a Csitári nyomdáról is, ami 1882 és 1949 között működött Fehérváron. A Csitári vagy Csitáry-család igen híres Székesfehérváron, nem „csak” a nyomdáról volt nevezetes. Az egyik nyomdász, Csitári G. Emil - aki 1850 és 1909 között élt - fiából igen ismert polgármester lett a két világháború között. Csitáry G. Emil (ő már y-nal írta a nevét) sokat tett azért, hogy az 1930-as években Fehérváron olyan nagy építkezések, beruházások valósuljanak meg, amelyek máig meghatározzák a város arculatát.

Az előadáson Farkas Edit megmutatja azokat a nevezetes kiadványokat, amelyeket ezek a hajdani, híres fehérvári nyomdák állítottak elő: a résztvevők megnézhetik egyebek között a Székesfehérvár és Vidéke című időszaki kiadványt, Károly János Fejérvármegye története című munkáját, vagy a Csitári nyomdában – Csitári Jenő tulajdonos idejében – készült Székesfehérvár és Fejér megye ipara és kereskedelme című kötetet. Ezek a könyvtár fontos helytörténeti forrásai.

A vetítettképes előadáson nem csak a híres nyomdászokat mutatja be Farkas Edit, hanem röviden szót ejt a nagyobb nyomdai fejlesztésekről is.

Az előadás második részében pedig fény derül arra, miért nagyon fontos a könyvtár számára az úgynevezett köteles példány. A köteles példány olyan, adott példányszámot elérő kiadvány, melyből a kiadó, a nyomda a 60/1998. (III. 27.) Kormányrendelet értelmében a nemzeti könyvtárnak (Országos Széchenyi Könyvtár) 6 példányt, és a székhelyük szerint illetékes megyei könyvtárnak 1 példányt köteles megküldeni. Szó lesz arról, hogy a Vörösmarty Mihály Könyvtárban mit csinálnak ezekkel a kiadványokkal, miként rendszerezik őket, illetve arról is, hogy melyek azok a nyomdák, amelyeknek köteles példányt kell szolgáltatniuk. Az igazsághoz tartozik, hogy habár valamennyi, a megyében működő nyomdának, kiadónak köteles példányt kellene adnia, sajnos nem mindegyikük tartja ezt be.

A téma kapcsán azt is megemlíti az előadó, hogy a köteles példány szolgáltatása mindenféle dokumentumtípusra vonatkozik, és immár az elektronikus kiadványokra is tervezi kiterjeszteni a jogalkotó.

Végül azt is megtudhatja a hallgatóság, hogy a 20. század második felétől napjainkig milyen nyomdák működtek, működnek a megyében, és az előadáshoz kapcsolódóan néhány kiadványt, könyvet helyben meg is tekinthetnek az érdeklődők. A nyomdaösszevonásokról, a Vörösmarty Nyomda és a Fejér Megyei Nyomdaipari Vállalat történetéről ugyancsak beszél majd az előadó.