Őt hívják, ha a vandálok rongálása miatt eltűnik a fekvő katona orra vagy ha szakszerűen restaurálni kell az egyházmegye birtokában lévő, festett fából készült Mária Magdolna szobrot, a magyar barokk művészet nagyszerű darabját. De neki köszönheti a megszépülést egyebek között Wathay Ferenc várkapitány, meg a Korsós lány. Ő varázsolta újjá József Attila szobrát a költő születésnapjára – és így tovább, folytathatnánk a sort: alig van olyan köztéri műemlék Székesfehérváron, amellyel ne került volna valamilyen kapcsolatba. Kocsis Balázs szobrász-restaurátor azonban nem csak a régi, híres fehérvári alkotások megmentője: maga is készít szobrokat, térplasztikákat.   A legnépszerűbb alkotása a libafertályt áruló, piacozó felsővárosi asszonyoknak emléket állító Kati néni szobor, amelynek orrát már fényesre simogatták a turisták, hiszen elterjedt: Kati néni orrának érintése szerencsét hoz. A városba látogatók nem hagyják el anélkül Székesfehérvárt, hogy ne fotózkodnának  a felsővárosi asszony figurájánál, a Liszt Ferenc utcában.  

A Vörösmarty Mihály Könyvtár Zsolt utcai Tagkönyvtárában március 28-án, 17 órakor Kocsis Balázs lesz a vendég. A beszélgetés feleleveníti, miként is született meg hajdanán közakarattal, gyűjtéssel Kati néni híres szobra, ami azóta is évről évre központi alakja a városi Katalin napnak. De ő készítette egykor az egyik kortárs művészeti fesztiválra Mujkót, az udvari bolondot, ami a Kossuth utca és a Vasvári utca kereszteződésében a levegőben lóg, és a városháza felé néz. Akkoriban volt némi vita, maradjon-e a szobor, ma pedig már hozzátartozik a városképhez.

A beszélgetésből az is kiderül majd, hogy Mujkónak technikai szempontból is sok hozadéka volt Kocsis Balázs számára, hiszen amikor az alkotó a Mujkó-szobrot csinálta, meg kellett tanulnia a rézzel bánni: hegeszteni, domborítani… Ez eltért azoktól a technikáktól, amikkel korábban foglalkozott, ám a munka közben nagyon megszerette az anyagot, a vele való foglalatosságot.  Ezután  a maga örömére készített egy  sorozatot, az  erdő, a mese, a különös lények, növények világáról, amit – igen rendhagyó módon --  a városhoz közeli kiserdőn, egy tisztáson mutatott be, és Hobót, azaz Földes Lászlót kérte, hogy nyissa meg a Mesél az erdő című egynapos, szabadtéri kiállítást.  Az esten arról is szó esik, hogy Hobóval   ennek révén került további munkakapcsolatba:  Kocsis Balázs kisplasztikái illusztrálták Hobo akkoriban megjelent kötetét, a Bolondvadászatot.  Kocsis Balázs kedvenc témái, figurái ugyanis a bolondok, bohócok, ripacsok és hasonló szereplők, ironikus, meseszerű-szürreális ábrázolásban.  Megformálta már Faludyt, de Hrabalt és macskáját, Kandúrkát is, külön sorozatot szentelt egyebek között az űrvilágnak, azaz a Hubble teleszkóp által nem fotózott galaxisoknak. Efféle játékos fantáziavilág megteremtésére is nagyon alkalmas a hegesztéses, galvanizálásos technika, amivel a Jókai utcában néhány évvel ezelőtt április elsejére készített egy domborművet, ami arról emlékezik meg: „Ebben a házban sem lakott 1912-1916 között Albert Einstein”

 Az esten természetesen szó esik erről a fricskáról, meg arról, mi mindennel foglalkozik a műtermében mostanában Kocsis Balázs.