Felpezsdít, akár a szerelem

A tinik is a nagyinak mesélik el a titkokat

  gg

Van, aki alig várja, hogy végre az unokákat dédelgesse.  Más  úgy érzi, ő ehhez „nem elég öreg”, sőt, ez neki kifejezetten „korai” – elvégre még sokáig aktív életet szeretne élni, csak hátráltatná, ha újra egy kicsi gyerekkel kellene foglalkozni…

Mit jelent nagyszülőnek lenni? Már a nagyszülővé válást is eltérően élik meg az emberek. Pedig a nagyszülők és unokák között egészen különleges, máshoz nem hasonlítható kapcsolat jöhet létre.

A Vörösmarty Mihály Könyvtár Zsolt utcai Tagkönyvtárában éppen erről a kapcsolatról tart előadást november 7-én, 17 órakor Séllei Györgyi pszichológus, mediátor:

-- A nagyszülői szerep egészen más, mint a szülői. Már abba sincs az embernek beleszólása, hogy mikor váljon nagyszülővé, egyszer csak közlik vele, hogy nagyi lesz   – mondja a szakember, akinek nem csak pszichológusként van a témáról véleménye, tapasztalata, hiszen két esztendeje maga is a boldog nagymamák táborához tartozik. 

– A kicsi érkezése persze, az egész családot átalakítja, változás ez a javából a szülők és a nagyszülők életében egyaránt.  Ugyanakkor azt gondolom, hogy talán az a legfontosabb, hogy leginkább a nagyszülőnek van ideje igazán minőségi időt tölteni a gyerekkel, mert a nagyszülők azok, akik pusztán a gyerek öröméért akarnak együtt lenni az unokájukkal. Bár hozzáteszem: tudom, hogy sok családban igen elfoglaltak a szülők, és a nagyszülőknek emiatt olykor többször is szolgálatba kell állniuk, és helyettesíteniük, tehermentesíteniük kell a szülőket. Csakhogy manapság gyakran még a nagyszülők is aktívak  -- ezért komoly logisztikai feladat megtervezni a család napirendjét, és azt is, hogy a nagyszülők minőségi időt is tudjanak az unokáikkal együtt tölteni. A minőségi idő fogalmán én most azt értem, amikor teljesen egymásra figyelnek. A felnőttek minőségi időnek rendszerint azt nevezik, amikor tartalmas, közös programokat csinálnak együtt.  A nagyszülő és az unoka kapcsolatában viszont inkább ez azt jelenti, hogy örömmel és önfeledten tudnak együtt lenni…

Séllei Györgyi előadásában arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a nagyszülőség új lehetőséget hozhat az ember életébe. Érdemes tehát ezeket a lehetőségeket felfedezni és élni velük. A nagyszülőket is valósággal megfiatalítja egy kisgyerek – nagyiként újra rátalálhatunk önfeledt, játékos oldalunkra.   Újra gyerekké válhatunk, kicsit lelassulhatunk, és az unoka jóvoltából igen intenzíven élhetjük meg az őszinte érzelmeket. Úgy hat tehát ránk a nagyszülőség, akár egy új szerelem –  teljesen felpezsdít.

-- Önfeledtebben élhetjük meg egy érzelmekkel teli kisgyerekkel,  azaz az unokánkkal a  kapcsolatot: egy unoka társaságában szinte elfeledi az ember, hogy felnőtt, és hogy társadalmi kötelezettsége van. Nagyon érdekes volt, amikor az én apukámnak hajdanán azt mondta a lányom: „papi, most térdelj le és üvölts, mint az oroszlán”. És az én komoly apukám természetesen azt csinálta, amit az unokája kért tőle. Ahogyan most ugyanez történik velem, velünk is: azt csinálom, azt csináljuk, amit a kicsi akar.  A férfiakat, a nagypapákat is ellágyítja, „megolvasztja” a kicsik jelenléte. A nagyszülő könnyedebbé, játékosabbá válik, ugyanakkor a nagyszülő is képes hatni a gyerekre: sőt, valahogy nagyobb tekintélye van, mint a szülőnek. Ha a szülő akarja a határokat megszabni, az gyakran vált ki hisztit, míg a nagyszülőnek mintha jobban szót fogadnának a kicsik , talán a komolyabb korkülönbség súlyt ad a szavainak vagy mert higgadtabban képes nemet mondani…

Sokan azt mondják, félig-meddig viccesen, hogy majd „jól elrontom” az unokámat:

-- Én persze, nem így fogalmaznék – mondja erről Séllei Györgyi.  Nagyon sokat dolgozom tinédzserekkel, és úgy tapasztalom, hogy a titkaikat is könnyebben és egyszerűbben megosztják a nagyikkal. Mégpedig azért, mert teljesen másképpen viselkednek, mint a szülők, hiszen nem támasztanak a gyerekekkel szemben elvárást: a nagyszülőktől a kamaszok  „csak” a teljes elfogadást, odafordulást kapják – és így könnyebben megnyílnak előttük.

Séllei Györgyi azt mondja, úgy érzi, az időskort a mai társadalom mintha nem nagyon díjazná. Pedig az időskort kiteljesítheti a nagyszülő szerep, még akkor is, ha fiatalabb, még jócskán aktív korban lesz valaki nagymama, nagypapa.  A nagyszülőség minőségi változást hoz az életünkbe, ezért Séllei Györgyi mindenkit arra biztat, hogy örömmel, várakozással tekintsen erre a lehetőségre. Ugyanakkor hozzáteszi: a nagyszülő szerepnek akadnak buktatói is. Nem jó, ha a nagyszülő beleavatkozik a gyerek nevelésébe, ha tanácsokat ad a szülőknek – ez egy vékony jég, ne menjünk rá, mert nagyon könnyen baj lehet belőle!  Kerüljük el a családon belüli konfliktusokat.  Ehhez tapintatra, diplomáciai érzékre van szükség. Séllei Györgyi attól is óva inti az idősebbeket, hogy a fiataloktól unokákat „rendeljenek”!  Ne legyen ez kényszer! A gyerekvállalást bízzuk a fiatalokra, és ne gyakoroljunk rájuk nyomást: nekik kell érezniük, hol tartanak, vállalni tudják-e a szülővé válás nem mindig könnyű feladatát.