Készítette: Erdősi Ilona
tájékoztató könyvtáros
2015.05.21.
.
Nem kiborulni, okosan fegyelmezni. Debrecen: Pedellus, (2011.) 56 p.
ISBN 978-963-9612-39-6 fűzött
A szerző gyakorló pedagógus, aki 30 éves tanári és több éves intézményvezetői tapasztalata alapján írta meg gondolatait. Véleménye szerint a legfontosabb, hogy a nevelő szeresse a gyermeket. Példaként említi, amikor visszagondolunk gyermekkorunkra, kevés tanárnak a neve jut eszünkbe, akiket szerettünk, akire felnéztünk. A gyerekek azoktól tanulnak, akiket szeretnek és jobban is viselkednek, hiszen meg akarnak felelni annak, aki fontos számukra. A kiadvány írója a nevelést művészetnek tartja, amelynek alapja a szeretet, a biztonságérzés nyújtása. Például megemlíti, hogy adjunk a tanulóknak kisebb ajándékokat /kép, rajz, figura, stb./ néha anélkül is, ha nem akarjuk jutalmazni, mert ezzel azt fejezzük ki, hogy önmagáért is szeretjük. Kiemeli, hogy a gyerek felé irányuló rendszeres figyelem milyen fontos. Amikor figyelünk a tanulóra, ő is ezt fogja majd tenni másokkal, hiszen ő is megkapta a figyelmet. Tanítsuk meg a kibeszélés elsajátítására, hogy meg tudja fogalmazni a problémáit. Érdemes figyelni a szerző által felsorolt jellemzőkre, amelyek a szeretethiányos gyerekeket jellemzik. Ismerteti azokat a lépéseket, amelyeket a pedagógusnak meg kell tenni, hogy a tanuló helytálljon az életben. Például megerősítő, támogató magatartás, bizalmi légkör kialakítása, sikerhangulat teremtése, stb.
Az iskolai fegyelem szoros összefüggést mutat az adott társadalmi rendszerrel. A tévén, számítógépen nevelődő gyerekek a sok borzalmat, brutalitást látják, példaképek a celebek. Ebben a nehéz helyzetben az iskolának kell az igazi értékeket megmutatni.
A fegyelmezésre alkalmas pedagógusnak a következő jellemzőkkel kell rendelkezniük: pozitív emberi tulajdonságok, jó metakommunikáció, szuggesztív előadásmód, képesség a jó iskolai légkör kialakítására, nagy szakmai tudás, érdekes magyarázatok előadása, jó tanár-diák viszony kialakítása, megfelelő megjelenés, jókedv, humorérzék, bizalom, következetes szigor.
A gyerekeknek szükségük van meghatározott szabályokra, hogy biztonságban érezhessék magukat. A szerző felsorolja a fegyelmezési technikák és módszerek gyűjteményét, amelyeket minden pedagógusnak ajánl. A leghatékonyabb fegyelmezési módszer a megelőzés. A tanulók hajlandóbbak betartani azokat a szabályokat, amelyek kialakításában maguk is aktívan közreműködtek. A könyv írója ötleteket ad, és ki is fejti részletesen a veselkedési problémák megelőzésének módjait. Ezek a következők:
1.Kössünk szerződést a diákokkal! /Leírja szerződéskötés lépéseit./
2.Biztosítsunk, különösen a kisebb tanulók esetében, pihenősarkot!
3.Rögzítsük a feladatokat!
4.Készítsünk közös feladatokat!
5.Alkalmazzuk a projektmódszert és a mozaikmódszert!
6. Fegyelmezetlen, unatkozó gyerekek külön, érdekes feladatokat kapjanak!
7.Metakommunikáció alkalmazása hatékony a fegyelmezetlen viselkedés korai szakaszában.
8.A tanulók és a tanár térbeli távolságának csökkentése.
9.Segítségnyújtás a feladat elvégzése során.
10.Dolgozatírás közben a tanár járkáljon a padsorok között!
11.A tanítási óra átszervezése, ha szükség van rá.
12.Problémás tanulók esetében saját magatartásfüzet bevezetése, amely során óra után a tanító, szaktanár szövegesen is értékeli a tanuló órai fegyelmét, amelyet a szülő naponta megnéz és aláír.
A szerző a példa értékteremtő hatásáról is ír, és felsorolja a jó tanárral szembeni követelményeket. Kiemeli az osztályfőnök személyét, aki kulcsfontosságú a nevelés folyamatában.
A pedagógus iskolájában minden év elején írásban kérik a gyerekek véleményét, hogy mit vár el az igazgatótól, a pedagógusoktól, a technikai dolgozóktól, a szülőktől, a gyerekek egymástól, milyen normáknak feleljen meg az osztályuk. Ez alapján készül el a Viselkedési kódex, amely a Házirend része, a diákok etikai kódexe, az osztály-vállalások és a túlélési-táska /nem a konkrét „túlélést” segítő tárgyak, hanem speciális tárgyak vannak benne, amelyeknek szimbolikus jelentésük van/.
A szerző kiemeli a szülőkkel való jó kapcsolat fontosságát, útmutatást ad, hogyan lehet a szülőket bevonni az iskolai életbe.
A kötetet a felhasznált irodalom jegyzéke zárja.
A könyv a következő könyvtárakban található meg: III. Béla király téri Tagkönyvtár, Központi Könyvtár, Tolnai utcai Tagkönyvtár.
Kit zavar a tanulási zavar?: a tanulási zavarok társas-érzelmi oldala. Debrecen. Pedellus, (2014.) 108 p.
ISBN 978-615-5154-90-4 fűzött
A könyv azoknak a szemszögéből vizsgálja a tanulási zavarokat, akik ilyen gyerekekkel kapcsolatban állnak. A kiadvány első fejezete a tanulási zavar fogalmának változását mutatja be. Felsorolja a diszlexia, a diszgráfia, a diszkalkulia és a kevésbé ismert nonverbális tanulási zavar legismertebb tüneteit. A szerző több oldalt szán a nonverbális tanulási zavar jellemzőinek ismertetésére. Az ilyen tanulókat a gyengeségek és erősségek speciális összetevői jellemzik. Például 2-3 éves korukra úgy beszélnek, mint a felnőttek, a szó szerinti tanulás könnyen megy nekik, rendkívül kíváncsiak, szenvedélyesen tanulnak. Ugyanakkor gyenge a mozgáskoordinációjuk, a finommozgásuk, nem megfelelő a téri-vizuális észlelésük, kommunikációjuk egyoldalú, tanácstalan viselkedés jellemzi őket. A szerző tanulási zavarokat ellenőrző táblázatot készített, amely kiterjed a nagy- és finommotoros készségek, a nyelv, az olvasás, az írás, a figyelem, a matematika, a társas-érzelmi és egyéb területek jellemzőire óvodáskortól a felnőttkorig. A hiányosságok felsorolásával segítséget ad a pedagógusoknak, hogy hamarabb felismerjék a tanulási zavarokkal küzdő tanulókat.
A következő részben a tanulási zavaros fiatalok énképéről, önértékeléséről és önelfogadásáról olvashatunk. A szerző először definiálja az énkép és önértékelés fogalmát, majd az énkép hierarchikus modelljét mutatja be. Ezt követően a tanulási zavaros gyerekek általános énképét vizsgálja. Először az iskolai énképet, amelyben az életkor és az oktatási-nevelési környezet szerepe a döntő. Ezután a társas énképüket veszi górcső alá. Külön foglalkozik az önelfogadás és önmegértés kérdéseivel, és ismerteti az elfogadás szakaszait is.
A második fejezetben a tanulási zavaros gyermek helyét vizsgálja a családban. Minden szülő vágya a tökéletes gyerek megszületése. Amikor kiderül, hogy a valóság és az „álomgyerek” között nagy a különbség, például megállapítják a tanulási zavart, akkor a szülő egy gyászfolyamathoz hasonló lelki problémával szembesül. Ennek első lépése a tagadás. A szülők elmennek másik szakemberhez. A korábbi diagnózis megismétlődik. A szülők ilyenkor dühöt éreznek önmaguk és a gyerek iránt. Következő fázis az alkudozás. A kétségbeesett szülő fogadalmakat tesz. Miután belátja, hogy ez nem vezet eredményre, megsiratja, elgyászolja a „tökéletes gyerek” elvesztését. Ez fontos lépés, mert így az ideál elengedésével a szülő elfogadja a gyermekét olyannak, amilyen.
Sokszor a család akadályozza a fejlesztést, a terápiát, néha nem is tudatosan. Ennek fajtáit ismerteti a szerző, hogy a pedagógus és a szülő egyaránt felismerje, amennyiben felmerül ez a probléma. Külön szülői útmutató készült a krízisátéléshez.
Szintén hasznos a szülőknek készült Beck-féle szorongásos leltár kitöltése, amely alapján megismerhetjük a szülők szorongási szintjét. Ez számukra is fontos. A kutatások szerint a tanulási zavaros gyerekek szülei szorongóbbak. A családtipológiai kérdőív segítségével felmérhető, hogy az adott személy milyennek észleli családját a családi hatalom, az összetartás és alkalmazkodás szempontjából. Ezek kitöltése szintén fontos képet ad a családról. A szerző foglalkozik még a szülői attitűdökkel, a bűnbakképzéssel, a gyermekkel, mint negatív kötelékkel. Külön fejezetben olvashatunk a testvérkapcsolatokról, ezen belül fontos a születési sorrend, az életkor, a nemi különbségek, a kettős mérce. A könyv írója felsorol tíz szabályt a testvérek versengésének megelőzésére.
A harmadik fejezet a tanulási zavaros gyerekek helyzetét vizsgálja az iskolában. A tanároknak fontos információ, hogy felsorolást olvashatnak, milyen technikákkal, stratégiákkal lehet hatékonyan segíteni a tanulási zavaros fiatalokat. Felhívja a figyelmet a pozitív és a negatív megerősítés fontosságára, bemutatja a diszlexiabarát iskola jellemzőit.
A szerző a következő részben a társas készségekkel és a kortárskapcsolatokkal foglakozik. Ír arról, hogyan lehet fejleszteni a társas észlelést, a társas megismerést, a viselkedést, a kommunikációs kompetenciát. Foglalkozik a tanulási zavaros gyerekek lelki egészségével, az iskolai zaklatással és azok hatásaival, az iskolai lemorzsolódással, a fiatalkori bűnözéssel, valamint egy gyermekdepressziós kérdőívet is bemutat, segítve ezzel, hogy a gyermekekkel foglalkozók könnyebben felismerhessék, ha probléma van tanulóval.
A kötetet pedagógusoknak és szülőknek egyaránt ajánljuk.
A könyv az alábbi könyvtárakban található meg: III. Béla király téri Tagkönyvtár, Központi Könyvtár, Széna téri Tagkönyvtár.
Bízz magadban!: önértékelés, önelfogadás, önbecsülés./sorozatszerk. Gutman Bea. Budapest : Kulcslyuk Kiadó, 2014. 184 p. (Nyitott akadémia)
ISBN 978-615-5281-18-1 fűzött
A kötetben több szerző gondolatait olvashatjuk az önismerettel, önértékeléssel kapcsolatban. Kiemelkedő Bagdy Emőke írása, amely az önismeret, az önbizalom kialakulását a gyermek fejlődése szempontjából mutatja be. A tanulmány címe: Az életbátorság hármas fogata: önismeret, önkép, önbizalom. A pszichológus kiemeli, sokan úgy gondolják, a genetika dönt, hogy valaki milyen emberré válik. Vannak olyan tulajdonságok, amelyek valóban a genetikától függenek, például a testalkat, a szemszín, a testmagasság, viszont a géneknek is vannak szenzitív periódusaik. Amikor megkapják a külső kulcsingert, manifesztálódnak és egy életre bevésődnek. Vajon mi történik, ha a külső kulcsinger nem jön megfelelő időben? A gén elalszik, és nem érvényesül. Mindezt egy érdekes kísérlettel bizonyították, amelyet a szerző részletesen ismertet. Mindenkinek van önmagáról önképe, amely több összetevőből áll. Az integrált és tudatos önkép csak felnőtt korra jön létre és hosszú az út a fejlődésben mire eljut idáig. A születéstől tízéves korig nem beszélhetünk valódi önismeretről, ez az időszak az önismereti zárlat, ami nem azt jelenti, hogy az önkép addig nem fejlődik. Sőt nagyon fontos dolgok már az élet első fél évében kialakulnak. Ezek közöl az egyik az életre jogosultság érzése. A csecsemő érzi, hogy szeretik, örülnek neki. Itt van a gyökere annak, hogy később is érzi szerethető, fontosnak tartják, kiáll önmagáért. Az érzelmi fejlődésben a következő szakasz 7-15 hónapos korban következik be. Ez az időszak az önszeretés ideje. Meghatározó, hogy az anya és a környezet milyen érzelmi üzeneteket küld a gyerek felé: ránéz, rámosolyog. A szemkontaktus nagyon fontos, mert a szavak lehetnek kedvesek, de ha a tekintet nem ezt az üzenetet közvetíti, ezt a gyermek érzékeli. Ebben a korban alakul ki, hogyan fog viszonyulni másokhoz, mennyire tud mások érzelmi állapotáról hiteles információt kapni, mennyire fejezi ki saját érzelmeit. A második életévben az akarat próbája zajlik, a kisgyerek saját szándékait szeretné érvényesíteni. Nagyon fontos, hogy erre milyen reagálást kap a környezetétől. Paul Tillich filozófus szerint ekkor kezdődik az életbátorság kialakulása, de csak akkor, ha a szülők engedik, hogy a gyerek eleget próbálkozzon, pozitív megerősítést kapjon, nincs túlvédve és agyonszabályozva. Óvodáskorban a nemi szerepek megerősítése a szülők feladata. A kislányt abban kell megerősíteni, hogy ő szép, szerethető, a kisfiút, hogy erős, bátor, ügyes a férfias dolgokban. Az önbizalomnak egy rétege ebben az időszakban kezd kialakulni. Amikor a gyermek iskolába kerül legfontosabb életfeladata, hogy teljesítsen, jó eredményeket érjen el. Ehhez szükséges, különösen a pedagógus részéről, a pozitív megerősítés és a bátorítás. Sajnos a lekicsinylő, elmarasztaló mondatok nagyon negatívan hatnak. A tanuló el fogja hinni magáról, hogy alkalmatlan, tehetségtelen, elviselhetetlen. Amikor egy gyereket nem ajándékozunk meg semmi bizalommal, akkor honnan merítsen önbizalmat? Amikor padlón van, fel kell emelni, ezt pedig csak bíztatással lehet. Ilyesmit kellene mondani: Tudom, hogy nehéz, de meg fogod tudni csinálni. A bizalom szárnyakat adhat neki. Megtanulja a küzdés útjait, így könnyebb lesz helyt állni az életben. A serdülőkorban az önismereti zárlat feloldódik. A kamasz elkezd érdeklődni saját élettörténete iránt, példaképeket keres, akikkel megpróbál azonosulni. Megnő a barátságok, kortárskapcsolatok, szerelmek jelenősége. Fontos szerepet kap a merészség, a bátorság, a veszélykeresés, mert önmagának és társainak szeretné megmutatni mire képes. A 16-20 éves kor közötti periódus az identitás építésének az integrált szakasza. A fiatal arra keresi a választ, ki vagyok én, hol a helyem a világban, merre tartok, milyen pályát, párt választok? A serdülőkor az énépítés és önismeret szempontjából azért a legkritikusabb szakasz, mert ekkor dől el sikerült-e az integráció? Kialakult-e valami jövő felé mutató útiterv, irány? Amennyiben nincs az egyénnek életterve és jövőképe öt, tíz évre vonatkozóan, annak társadalmi, anyagi és egészségi állapota előnytelen helyzetbe fog kerülni. Ezt kísérlettel is bizonyították. A tanulmány utolsó részében a pszichológus bemutatja azt, mi a teendő, ha valakinél az élet valamely területén a motiváció hiányzik, ezért nem vagy nehezen oldja meg az adott feladatot. Ez egy érdekes időutazás vissza a gyermek- és ifjúkorba. Az akkori pozitív megerősítések, bátorítások felidézésével próbál segíteni a mostani probléma megoldásában. A könyvben még Kádár Annamária, Szondy Máté, Kozma-Vízkeleti Dániel és Pál Ferenc írásait olvashatjuk.
A könyv az alábbi könyvtárakban találhatók meg: III. Béla király téri Tagkönyvtár, Budai úti Tagkönyvtár, Központi Könyvtár, Mészöly Géza utcai Tagkönyvtár, Tolnai utcai Tagkönyvtár, Zsolt utcai tagkönyvtár, Nadap, Tabajd, Beloiannisz, Sukoró, Felcsút, Pusztavám, Szár, Zámoly
