Készítette: Erdősi Ilona
tájékoztató könyvtáros
2014.09.26.
A lélek nyelvén. Miskolc : Hatra Mag Kft, 2013. 119 p.
ISBN 978-963-08-7346-8 ; fűzött
A kiadvány tizennégy önálló írást tartalmaz, amelyek nincsenek összefüggésben egymással, de mindegyik azt próbálja bemutatni, hogy amit megtapasztalunk, az a lélek nyelvén szóljon hozzánk, így segít választ adni az útkeresés, a betegség és gyógyulás, az önmegvalósítás a kommunikáció terén. A könyvben olvashatunk többek között a hagyományokról, a haragról, a megbocsájtásról, a gyerekek szeretetéről, a változtatás képességéről, a természetgyógyászatról, a gyógyításról és gyógyulásról, a meséről és annak fontosságáról.
Részletesebben a mesével fogunk foglalkozni. A mese folyamatosan változik, átalakul. Korábban főleg a felnőtteknek szólt, a mesélés és a mesehallgatás az élet része volt. Ma ismét fontos lenne a meséhez való visszatérés. A mese hozzásegít a problémák megértéséhez, megoldásához, fontos szerepet játszik a szerző szerint a testi-lelki egyensúly megtartásában. A mesével több tudományág is foglalkozik pl. pszichológia, pedagógia, irodalomtudomány stb. E tudományterületek egyetértenek abban, hogy a mesék szoros kapcsolatban vannak a kollektív tudattalannal, az archaikus tudással is. A mese, főleg a népmese, azért tudja megérinteni a lelket, mert a mesét hallgató és a mesélő is személyes élményeket felidéző problémákra rámutató, megoldási lehetőséget nyújtó részletekből, azok az elemek ragadják meg a figyelmet, amelyekre éppen szüksége van. A mesevilág egy másik világ, egy kapu, amelyen átlépve – Bettelheim szerint – a gyerek megérzi, hogy melyik mese az „igazi”, amelyik segíti problémája feldolgozásába. Átlépve a mesevilágba, dimenzióváltás következik be, megmutathatja a megrekedt élethelyzetből a kilépés útját. A belső erők mozgósíthatók, a hős nincs egyedül, segítik, támogatják. Krízishelyzetben a mesehallgató vagy meseolvasó úgy érezheti, hogy megkönnyebbült, megnyugodott, ennek oka, hogy képesek meglátni, hogy támaszra találhatnak, cselekvésre serkent a mese, úgy érezheti, le lehet győzni a problémákat. Amennyiben gyógyításra használják a mesét, a meseterapeuta szakember megfelelő mesét választ ki, és végig figyeli a gyógyítás folyamatát.
A mesélés ma szülők, nagyszülők, óvónők, pedagógusok feladata, míg régen szakavatott mesemondót hallgatott a közösség. A meséléshez nincs szükség különleges előképzettségre, de aki szebben, érthetőbben, kifejezőbben adja elő a történetet, élvezhetőbbé teszi a hallgatóság számára. A legtöbb szülőt az aggasztja, hogy milyen életkorban milyen mesét mondjon. Ez azonban nem olyan nagy probléma, hiszen a gyerek úgyis megmondja ez a mese nem jó, ezt nem akarja hallgatni. A mesét lehetőleg végig kell mondani, de ha elalszik közben a gyerek, akkor sem történik semmi baj.
A mesélés azért is jó, mert a szülő és a gyermek egymásra hangolódnak, valamint magára a mesevilágra is és közben jól érzik magukat. A gyereken kívül a szülőnek is pihenést jelenthet a mese.
A kötetet a felhasznált irodalom jegyzéke/csak a szerzők és a címek vannak felsorolva/ és a tartalomjegyzék zárja.
A könyv megtalálható a III. Béla király téri Tagkönyvtárban, a Központi Könyvtárban, a Zsolt utcai Tagkönyvtárban
Magyar népmeséink – mindennapi útmutatóink. Miskolc : Hatra Mag Kft, 2013. 115 p.
ISBN 978-963-08-7347-5 ; fűzött
A könyv népmeséket tartalmaz, amelyek elsősorban a felnőtteknek szólnak. Minden mese után a szokásostól eltérő elemzést ír a szerző. A szempont, ami alapján elemzi a meséket: hogyan fejlődött a főhős személyisége a próbák során, kik, mikor és miért segítettek neki célja elérésében. A könyvben a következő mesék és elemzésük olvashatók : A rest macska; A lusta lány; A furfangos koldus; Az irigy bátya; A csillagszemű juhász, A kékfestőinas; Egyszemű, Kétszemű, Háromszemű; Az égig érő fa két változata; Király kis Miklós; A halál. A kiadvány a meseforrásokkal /csak szerző, szerkesztő, cím, kiadó felsorolása/ és tartalomjegyzékkel zárul.
A könyv megtalálható a III. Béla király téri Tagkönyvtárban, a Központi Könyvtárban, a Széna téri Tagkönyvtárban.
Tanulmányok meséről, gyermekirodalomról. Budapest : Fapadoskonyv.hu, 2013. 389 p. ; 19 cm
ISBN 978-963-377-094-8 fűzött
Petrolay Margit nem csak meseíró volt, hanem irodalomtörténeti munkássága is jelentős. Elsősorban a mesék kialakulásának történetét, a mesék típusait, a gyermek fejlődésében betöltött szerepét kutatta. Ez a könyv két korábbi könyvének tanulmányait tartalmazza. A Gondolatok a gyermekirodalomról 1978-ban, a Könyv a meséről 1994-ben jelent meg először. A tanulmányok közül ajánljuk „Az óvodás gyermekek irodalmi nevelése” címűt. A szerző hangsúlyozza, hogy az irodalommal, még nem az olvasás útján ismerkedik a gyermek, ezért nagy szerepe van az akusztikai hatásoknak. Fontos, hogy a mesélő szépen, érthetően, jól artikulálva, élvezetesen mondja el a mesét. A legtöbb gyerek 3 éves korára ismeri anyanyelve szókincsének nagy részét, mondatszerkezetét, ritmusát, intonációját. Képes megkülönböztetni a verset a prózától. A 3-4 éves gyerek alkalmas igazi költői alkotások befogadására, ha ezek játékos formában, megfelelő élmények felidézésére alkalmasak. Ilyen, zeneiségben gazdag versek kiváló mestere Weöres Sándor. A mese élménye más, mint a versé. A vers az érzelmekre hat elsősorban, a prózai szöveg az intellektusra, és támaszkodik a vizuális élményre. Alapegysége a szavak útján felidézett kép, mely egyre bonyolultabbá váló képsorrá fejlődik. Fontos, hogy az irodalmi mű rendelkezzen olyan tulajdonságokkal, amelyek az óvodás gyermekek tapasztalatait aktiválják és segítségükkel megismerjenek olyan dolgokat, amelyeket eddig nem volt módjuk megismerni, vagy amelyeket elsődleges tapasztalatok alapján nem is lehet, vagyis a gyerekek képzeletét fejlessze. A mese legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy irreális, csodás elemek jellemzik, de a mese lényege az optimista morál kifejezése, amely győzelemre juttatja a jót, az erőt, az ügyességet, az igazságot. A kiadványban olvashatunk a mese történetéről, típusairól, a Grimm-mesékről, Hans Christian Andersen meseírói tevékenységéről, az ifjúsági irodalomról, az amerikai életszemléletnek megfelelő meseátírásokról. Pl. Andersen gyufaárus kislánya miután megfagyott, másnap reggel egy gazdag család házában ébred. A szerző a kötelező olvasmányokról is kifejti véleményét. A Légy jó mindhalálig című regényről maga Móricz Zsigmond is megírta, hogy bár gyermekről szól a mű, nem gyerekeknek írta. A Pál utcai fiúk és a Légy jó mindhalálig című regények az iskolai agresszió kiváló példái. A gyerekeknek olyan hősökre van szükségük, amikor győz a legügyesebb, a legjobb, a legéletrevalóbb, stb., aki megérdemli. Ezt az igényt ezek a regények – bár nagyon szépek és értékesek – nem elégítik ki.
A könyv megtalálható a III. Béla király téri Tagkönyvtárban és a Központi Könyvtárban.
Lélekhez vezető ösvény: grafológiai alapismeretek alkalmazása az iskolai oktató- és nevelőmunkában. Budapest : Magánkiadás, [2013].) 220 p. ; 21 cm.
ISBN 978-963-08-6800-6 fűzött
A könyv azzal a céllal íródott, hogy a pedagógusokat és a szülőket segítse, minél hatékonyabban megismerjék a gyerekeket és időben változtatni tudjanak a nevelésükben, ha szükséges. A szerző szerint az általános iskola harmadik osztályában kezd kialakulni az egyéni írásmód. A grafológia az ember személyiségét, jellemét, temperamát mutatja, mert ezek mind megjelennek a kézírásban. Azért fontos már kisiskolás és kamaszkorban is az írást vizsgálni, mert már akkor megjelennek olyan jellemzők, amelyeket fiatalabb korban könnyebb javítani, mint később. Az általános iskola első két évében az egyforma szabályos írás a jellemző, ekkor még nem jelennek meg az egyéniséget kifejező formák az írásban. A szerző nevelési tanácsokat is ad. A pedagógus ne azt írja a füzetbe, hogy „Írj szebben!”, konkrétan fogalmazzon: pl. az a betű hasa túl szűk vagy széles.
Kiemeli, hogy az íráson kívül a rajzok elemzése is sokat elárul az alkotójáról. A rajzokból szintén felismerhető, ha gyerek problémákkal küzd. A legfiatalabbak firkálását is meg kell dicsérni, elmondatni mit akart kifejezni és nem szabad kritizálni, mert így nem vesszük el a kedvét a rajzolástól, ami azért fontos, mert a kéz ügyesedésével az agy is fejlődik, és a rajzolás, gyurmázás, festés, stb. előkészíti a kezet az írómozgás könnyebb elsajátításához. A szakemberek általában házat, fát és családot rajzoltatnak. A szerző bemutat néhány rajzot és néhány mondattal elemzi is azokat. Amennyiben házat rajzoltatunk, tudnunk kell, hogy az a rajzolót szimbolizálja, az ablak a szem jelképe. A szem a lélek tükre, ezért nem mindegy, hogy a házra pl. nagy vagy kis ablakot rajzol valaki. A családrajzoknál általában a gyerek magát középre, balra az anyját, jobbra az apját rajzolja. Azt, hogy kitől várja a gyerek az oltalmat, a Nap elhelyezkedése mutatja. Amennyiben a Nap bal oldalt vagy középen van, akkor az anyától, ha jobb oldalon, akkor az apától várja el a védelmet. Szabad témaválasztásnál a rajzokban előtérbe kerülnek a lányos, illetve a fiús vonások.
A szerző a kötetben elmondja véleményét a számítógépről is. Szerinte elég lenne akkor számítógéphez ültetni a tanulót, amikor már jól tud írni és olvasni. Ma már sok iskolában az alsó tagozaton is használják az interaktív táblát, amelyre csak rá kell kattintani és kiír mindent. A tanulónak sem kell írni, sőt beszélni sem, mert rákattint a válaszra. A gyerek lényegesen kevesebbet ír, hiszen már leveleket sem ír, hanem SMS-eket küld, amelyek színvonalukban lényegesen alatta maradnak az előbbieknek. Sőt a személyes kommunikációja is nehézkesebb, hiszen a valódi és virtuális batátaival is inkább az interneten tartja a kapcsolatot. A szerző szerint lehet, hogy eljön az az idő, amikor külön, kötelező tantárgy keretében megtanítják a gyerekeket, hogyan kommunikáljanak, hogyan folytassanak párbeszédet, hogyan érveljenek.
A könyvben sok írásminta található, amelyeket elemez a grafológus. Összefoglalásként kiemel néhány általános problémát. A kicsi betűk, szaggatott írással azt jelenti, hogy a gyermek félénk, gátlásos, esetleg szerény, egyszerű. Abban az estben, ha az írás lassú, erős a nyomás, kora ellenére nagy betűkkel ír a tanuló, akkor a személyiségfejlődés megrekedtségére következtethetünk. A mesterkélt írás, egyénieskedő írásjelek, hangsúlyos középzóna a lázadó gyerek írásának jellemzői.
A grafológia önmagunk megismeréséhez is hozzásegít, ezért a szerző a könyv második felében a felnőttek írásának elemzésével foglalkozik. Kiemeli, hogy egyazon írásjel kétféleképpen értelmezhető, az adott írás formanívójától függően. Az írás lehet szabályos és szabálytalan, erős vagy gyenge nyomású, kis vagy nagy szó- és sortávolságú, különböző irányba haladó, lényeges a betű nagysága, a betűk kötési módja, alsó, felső és középső zónájuk, az írás hajlásszöge, a kezdővonalak és végvonalak, az áthúzások, az ékezetek, az aláírások. A grafológus ezekről részletes ismereteket nyújt írásmintákon bemutatva. A kötetben helyt kapott a felhasznált és ajánlott irodalom jegyzéke. A könyvet tartalomjegyzék zárja.
A könyv megtalálható a III. Béla király téri Tagkönyvtárban.
Ez a beszéd! : beszédhibák javítása gyermek- és serdülőkorban. [Budapest] : Saxum, 2014. 166 p. ; 18 cm (Az élet dolgai)
ISBN 978-963-248-049-0 fűzött
Az általános iskolások közel fele beszédhibás. Az időben elkezdett beszédjavítás, kisóvodás korban már néhány hét után eredményes. Felnőttkorban sem késő elkezdeni, mert akkor is eredményes lehet, természetesen sokkal több időbe, fáradtságba kerül, de megéri.
A magyar nyelv hangkészlete rendkívül gazdag. 37 alaphangot különböztetünk meg: 14 magánhangzóból és 23 mássalhangzóból áll. A világnyelvek általában 6 magánhangzóval variálnak. Az i o ö u ü hangoknak csak a magyar nyelvben van hosszú változata. A magyar nyelv szókincsben is nagyon gazdag, de a ma embere 500-600 szót használ, mert ennyi elég a tévéműsorok megértéséhez, az újságolvasáshoz és a hétköznapokban folytatott beszélgetésekhez, ennek következménye a szószegénység, ami gazdagítható lenne, legjobban az olvasással, de sajnos a gyerekek, fiatalok alig olvasnak könyveket. Egyik egyetemünkön jelentős számú tanárjelölt-hallgató fel van mentve az írásbeli vizsga alól, mert még szóban valahogy el tudják mondani az ismereteket, de írásban már nem. Az írásban feltett vizsgakérdések 75%-át nem értik a hallgatók.
Már az anyaméhben érzékeli a hangokat a magzat. A születés után sírással fejezi ki akaratát a csecsemő. Másképpen sír, ha éhes, ha álmos, ha szeretetre van szüksége. Ezt az anyák hamar megtanulják. Nagyon lényeges a csecsemő anyamellről történő táplálása, többek között azért, mert ezáltal a nyelv a szájpadlásra emelkedik és elősegíti a nyelv formáját felvevő foggerinc kialakulását, ellentétben a cumis üvegből történő etetéssel, amikor a nyelv lefele nyomódik és így a fogak rosszul fejlődnek, főleg, ha egész nap cumi van a szájában. Nem szabad megengedni az ujjszopást sem. A rágógumizás főleg idősebb korban nem ajánlatos, mert az erős rágás a fogak kilazulását eredményezheti. A csecsemő 8-9 hónapos korára felismeri anyanyelvét. A gyermek 1,5-3 éves kora között tanul meg beszélni. Nagyon fontos, hogy a környezetében a szülők, gondozónők, óvónők, pedagógusok szépen, artikuláltan beszéljenek, mert ezt fogja utánozni a gyerek. Naponta érdemes 10 új szót megtanítani. Szeretik az állathangokat gyakorolni, a mondókákat, főleg, ha mozgással kísérhető. Lényeges a népdalokkal való megismerkedés is, mert a dallam és a szöveg egymás hatását erősítik és erre fogékonyabb a gyerek agya. Egyenként magyarázzuk meg a szavak jelentését, hogy értsék meg, amit hallanak és mondanak. Fontos, hogy mire iskolába kerülnek a gyerekek, jól beszéljék anyanyelvüket. A szerző szerint a hibásan beszélő gyereknél nem a nagycsoportban, hanem már kisebb korban kellene elkezdeni a logopédiai foglalkozásokat. Egy kiscsoportos óvodás két hét alatt meg tudja tanulni a helyes kiejtést. A hibásan beszélő gyerekek közül kerül ki legtöbb diszlexiás és diszgráfiás tanuló, akiknek csökken a lehetőségük az iskolai előrejutásban. A könyv írója helyteleníti, hogy fél év után már olvasni kell tudni a tanulóknak. A szótagolásra nincs idő, pedig a magyar nyelv erre épül.
Részletesen ír a szerző az egyes szervekről és azok működéséről, amelyek a hangképzésben szerepet játsszanak. A beszédhez szükséges izmokat is karban kell tartani, mint más izmokat. Ízelítő a gyakorlatokból: Ajakgyakorlatok: Próbáljunk tátikát képezni az ajkunkkal. Zárt fogsorral takarjuk be az alsó ajkunkkal a felsőt, ezután a felsővel az alsót, többször ismételjük. Nyelvgyakorlatok: Nyújtsuk ki a nyelvünket jó előre, hegyesre, majd húzzuk egészen hátra a torkunkig. Nyelvünk hegyével belülről nyomjuk az ki az arcunkat jobbra, majd balra. Ezeket a gyakorlatokat is többször ismételjük.
Olvashatunk a leggyakoribb beszédhibákról, a szerző felsorolja ezek okait, a pontos diagnózis felállításának módszereit. Külön fejezetet szán arra, hogyan tanítsa a szülő a gyereket jól beszélni. A hangok gyakorlásához mondókákat, verseket is megismerhetünk, amelyek segítenek a gyakorlásban.
A könyv a következő könyvtárakban található meg : III. Béla király téri Tagkönyvtár, a Budai úti Tagkönyvtár, a Központi Könyvtár, a Széna téri Tagkönyvtár, VMK KSZR Bodajk, Pázmánd, Nadap, Sárkeszi, Nagykarácsony, Nagylók, Alap, Sárszentmihály, Szár, Vál.
