TOVÁBBI AJÁNLÓK PEDAGÓGIA TÉMÁBAN 
Vekerdy Tamás
Belső szabadság: Elég jó szülő, elég jó gyerek
[ Budapest]: Kulcslyuk Kiadó, 2017. 252 p.
ISBN 978-615-5281-28-0 kötött
A pszichológus aktuális témákkal foglalkozik könyvében, amelyek a szülőket és pedagógusokat egyaránt érdekelhetik. A jövő kutatói szerint az elkövetkező évtizedekben a kritikai érzék és a kreativitás lesz a legfontosabb tulajdonság, ezeket kellene kialakítani a gyerekekben és a fiatalokban. Ez azonban csak a belső szabadság segítségével lehetséges. A szerző a különböző témákat ebből a szempontból is vizsgálja.
Kiemelten foglalkozik a szakember az agresszióval. A kutatások bebizonyították, hogy a bántalmazást elszenvedők négyszer nagyobb valószínűséggel lesznek később maguk is bántalmazók. Abban az esetben, ha a gyerek a környezetében szóbeli vagy tettleges agressziót lát, maga is agresszívvé vagy depresszióssá válhat. A pszichológus kiemeli, hogy nem mozognak eleget a gyerekek, ami levezetné a fölös energiát, ezért egy idő után ez agresszióhoz vagy depresszióhoz is vezethet. Mozgás helyett a tévét, számítógépet, okostelefont bámulják mozdulatlanul órákon keresztül. Az itt látott külső képek leblokkolják a fiatal belső képeit, amelyek segítségével feldolgozzák a külvilág ingereit. Az agresszív filmek, számítógépes játékok mintát adnak az agresszió kiélésére, elsősorban a rossz helyzetű, érzelmileg nélkülöző gyerekek, kamaszok számára.
A szakember részletesen foglalkozik a littletoni Columbine középiskolában (USA – Colorado állam) történt mészárlással, ahol két tanuló 1999-ben az iskolában lelőtt tizenkét diákot, egy tanárt, huszonhárom gyereket megsebesítettek, végül magukkal is végeztek. Elliot Aronson vizsgálta az esetet, és kiderült, hogy a két tanulót a társai a szerencsétlenek, a söpredék, a selejt csoportba sorolták és folyamatosan kellett megaláztatásokat elviselniük. Az egyik fiú előző iskolájában a menők közé tartozott, ezért ő különösen nehezen viselte a kirekesztettséget. Így lettek a bántalmazottakból agresszorok.
Mi a megoldás? Az együttműködés, az egymásra szorultság részletesen kidolgozott technikáit kellene bevezetni az iskolai munkában a versengés helyett. Az érzelmi intelligenciát kell kifejleszteni. A művészeti, kreatív tevékenységek oldhatják a pusztító kirekesztettség érzését. Norvégiában húsz hónap alatt 50 százalékkal sikerült csökkenteni az iskolai erőszak előfordulását egy háromszintű programmal, amelyet a szerző röviden ismertet.
A pszichológus ír a helikopterszülőkről, akik túlféltik a gyereküket. Állandóan aggódnak, szorongnak miattuk, mindent elintéznek helyettük, állandóan ellenőrzik őket, még egyetemista korukban is haza kell telefonálniuk előadások előtt és után. A szülők mindent megtesznek, a legjobb óvodába, iskolába, egyetemre kerüljön a gyerekük, ennek érdekében még gyógyszerezik is őket. A helikopterszülők száma elsősorban az Egyesült Államokban nőtt meg, de a tendenciák előbb-utóbb hozzánk is begyűrűznek, ezért hívja fel a figyelmet a szakember. A helikopterszülők gyerekeinek nincs gyerekkoruk, kamaszkoruk, nem lázadhatnak, nem nőhetnek fel, nem lehetnek szabad emberek.
Az utóbbi időben jellegzetes problémává vált, hogy a gyerekek érdeklődését nagyon nehéz lekötni, ezért a szülők egyik programról a másikra viszik őket. Ez szükségtelen. Azok a 3-5 éves gyerekek, akik ilyen szempontból nincsenek elrontva, hosszú ideig képesek egyszerű tárgyakkal, játékokkal játszani. Ekkor sok tapasztalatot szereznek. A pszichológus kiemeli, 8-10 éves korig semmiféle kütyüt, okostelefont, tabletet ne adjunk a gyereknek, mert károsítja a fejlődő idegrendszerét.
A szerző könyvében foglalkozik még a közoktatással, a „nyitott és zárt” családokkal, a válás problémáival, a spirituális neveléssel, valamint hogyan neveljünk lányokat, hogyan neveljünk fiúkat témával.
A könyv az alábbi könyvtárakban található meg: Budai úti Tagkönyvtár, Központi Könyvtár, Pedagógiai Szakkönyvtár, Széna téri Tagkönyvtár
Stipkovics Erika, L.
Ölelni és ölre menni : Testvérekről nem csak szülőknek
Budapest: HVG Kiadó, 2016. 432 p.
ISBN 978-963-304-381-3 kötött
A szerző klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, hipnoterapeuta. Sok helyen tanít, országszerte tart előadásokat, több könyve jelent már meg eddig is. A pszichológus az előszóban megírja, ő is elsőszülött, van még két testvére. Később, felnőttként a szakembernek két fia született, akik megtanították arra, mit tehet szülőként, hogy kiegyensúlyozott testvérkapcsolat alakuljon ki a gyermekei között. A szerző a bevezetésben arról ír, milyen fontos, hogy a csecsemő biztonságos módon kötődjön a szüleihez, hiszen az egész életét meghatározza. Az apához is! Így az új gyermek születésekor az apa tud „tehermentesíteni”, foglalkozni a nagyobb gyerekkel. Az apától tanulja meg, hogy ne éljen vissza erőfölényével, hogyan ösztönözze, segítse a fiatalabb gyereket.
Külön fejezet foglalkozik a születési sorrenddel. Részletesen leírja a pszichológus az elsőszülött, a másodszülött és a legkisebb gyerek jellemzőit, előnyös és hátrányos tulajdonságaikat, majd tanácsokat ad, melyik gyerekkel hogyan bánjanak a szülők.
A következő fejezetben azt vizsgálja a terapeuta, milyen hatással van a szülők párkapcsolata a testvérkapcsolatra. Általában, ha jó a szülők közötti viszony, a testvérviszony is jó. Amennyiben a szülők között rossz a kapcsolat, akkor vagy a testvérek is, leutánozva a szülőket sokat veszekednek, vagy ha a testvérek között nagyobb a korkülönbség jobban összetartanak, egymásnak próbálnak biztonságot adni. Az eltérő bánásmód, ha túlzott, akkor ez nem csak a szülőtől, hanem a testvértől is eltávolítja a gyereket. Hogy ki lesz az apa, anya kedvence, azt nem a külső hasonlóság, hanem egyéb tényezők határozzák meg.
A pszichológus bemutatja különböző típusú szülőket és hatásukat a gyermekre és a testvérkapcsolatra.
Szülőtípusok:
Egy testvérkapcsolat jó lesz-e vagy nem, azt a családi környezet és a család működése határozza meg, nem az anyagiak.
A következő fejezetben a testvéri kapcsolatok minőségéről és típusairól olvashatunk. A szerző a következő típusokat részletesen jellemzi:
A pszichológus tanácsokat ad az „elég jó” testvérkapcsolat kialakításához.
A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a szülők lehetőleg ne avatkozzanak bele a testvérek konfliktusaiba, oldják meg maguk, ezzel is fejlődik a személyiségük. Amennyiben mégis szükséges, csak a közvetítő szerepét töltsék be. A kistestvér születésekor természetes a féltékenység. Próbáljanak a nagyobbal is eleget foglalkozni, tanácsolja a terapeuta.
Külön fejezetben ír a pszichológus az egykék körüli ellentmondásokról, majd az ikrek neveléséről olvashatunk egy újabb részben. A szerző kiemeli, hogy az ikreknek nem csupán szülőkről, hanem egymásról is le kell válniuk ahhoz, hogy önálló személyiségük alakuljon ki, és ne függjenek egymástól. Ezért a szülők feladata, hogy támogassák egyéni kedvteléseiket, irányultságaikat.
A következő fejezetből megtudhatjuk, milyen károkat okoz a későbbiekben az egyén számára, ha gyerekként szülői szerepbe van kényszerítve. Ez akkor fordul elő, ha a szülők sokat dolgoznak, betegek vagy alkalmatlanok a szülői szerepre. Ilyenkor az idősebb testvér látja el a szülői feladatokat. Saját gyerek- és kamaszkora nincs, nagy a teher, sok a szorongás, hogy jól lássa el a feladatait. Felnőttként is erején felül dolgozik, segít másokon, ám a későbbiekben sokszor betegségek, lelki problémák alakulnak ki nála. A szerző ebben az esetben is tanácsokat ad a szülősített testvérkapcsolat megelőzéséhez, kezeléséhez.
Ma már egyre több a mozaikcsalád, ami számos problémát okoz a család minden tagjának. A pszichológus leírja a mozaikcsalád fejlődési szakaszait és tanácsokat ad az ilyen családban élőknek, hogyan viselkedjenek egymással.
Külön fejezet foglalkozik a beteg testvér hatásával, amely a család minden tagját érinti. A fogyatékos gyermek családja mind anyagi, mind lelki szempontból nehéz helyzetben van. Először a szülőknek kell belenyugodni, elfogadni, feldolgozni a problémát. Peter Burke fogalmazta meg, hogy a fogyatékos gyermek testvéreinek is szüksége van a lelki segítségre, és kidolgozta ennek módszertanát. A fejezet végén tanácsokat olvashatunk a tartósan beteg vagy fogyatékos gyereket nevelő családok problémáinak megoldásához.
A következő részben a meghalt testvér hatásáról ír a szerző. Kiemeli, hogy a legnegatívabb hatást a magzati korban elhalt vagy halottan született gyermek okozza a következő egészségesen született gyermeknek, mert a szülei agyonféltik, mégse tudnak igazán kötődni érzelmileg hozzá, mert a halott gyermekhez hasonlítják, hogy az előző lehet, hogy jobb stb. lett volna. Nagyon nehéz helyettesítő gyereknek lenni, ezért célszerű várni a szülőknek az új baba születésével addig, amíg el nem gyászolták halott gyermeküket. A terapeuta foglalkozik azzal is, hogyan tudja a felnőtt segíteni a gyereket, ha meghal a testvére. Még akkor is szülő a legjobb segítő, ha ő maga is gyászban van.
A könyv utolsó részében olvashatunk gyakorlatokat a testvérkapcsolatok erősítéséhez. Külön gyakorlatok vannak a testvérkapcsolatok elmélyítésére gyerekkorban és felnőttkorban. A pszichológus a záró gondolatokban kiemeli a megbocsájtás jelentőségét, önmagunk és testvéreink elfogadását és egymás segítését.
A könyvet sok esettanulmány tesz színessé, olvasmányossá. A kötete köszönetnyilvánítás, jegyzetek , név- és tárgymutató zárja.
A könyv az alábbi könyvtárakban található meg: Központi Könyvtár, Pedagógiai Szakkönyvtár, Széna téri Tagkönyvtár
