Május végéig látható a Budai úti tagkönyvtárban
a székesfehérvári Lendvai Balázs ragadozó madarakról készült fotósorozata.
Lendvai Balázs 2011-ben vette meg az első komoly fényképező masináját. A fotózás mindig érdekelte, de akkoriban egy megszállott természetfotósról készült film adta számára az indíttatást, hogy maga is az állatok és növények megörökítésével foglalkozzon. A gyönyörű hobbi ma már az élete fontos része: autodidakta módon sajátított el mindent. A mostani kiállításon látható jól sikerült képek különböző élethelyzetekben, természetes közegükben mutatják be a pompás, méltóságteljes madarakat. A puszta királyát, a réti sast, a parlagi sast, a vörös vércsét, a kuvikot és erdei fülesbaglyot, a karvalyt, a héját, az egerészölyvet. Türelemmel, alázattal kivárt pillanatok ezek, a fotós tiszteletét igazolják „modelljei” iránt. Címeket is adott Lendvai Balázs a képeinek, többnyire ötletes, szellemes, nem erőltetett címeket. (Fekszik a róka!, Ebéd megvolt, indulás!, Hagyj aludni!, Nincs nálam az egered!)
A kiállítást jó barátja – aki egyúttal példa is számára – a FIAP-díjas természetfotós, Kalmár Lajos Gábor ajánlotta a közönség figyelmébe. Kiderült, hogy ők ketten gyakran járnak közös fotózásokra, éppen mostanában voltak Erdélyben, mackólesen…
Lajos ugyanis nagyon szereti a nagyvadakat fotózni, sok elismerést is begyűjtött már képeivel, Balázs pedig – ahogy mesélte --, még keresi a saját útját, sok mindennel foglalkozik, tájképet készít, a makrofotózás is érdekli, madarakat és növényeket egyaránt lencsevégre kap.
¬-- A cimboraság a Hortobágyon kezdődött – mesélték --, egy saslesen kerültünk egymás mellé. – Mi mindketten munka mellett, hobbiból fotózunk, rivalizálásról már csak ezért sem lehet szó, hiszen egyikünk fejét sem „üti” egy szerkesztő, hogy címlapot kérjen egy büszke szarvassal vagy éppen hunyorgó kuvikkal… Nekünk semmiféle elvárásnak nem kell megfelelnünk, nincs rajtunk nyomás, felszabadultan, a magunk kedvére fotózunk – az se baj, ha időnként nem jön össze a vágyott felvétel. Erdélyben most reggel 6-tól este fél 9-ig vártunk a mackóra, hiába… Máskor meg szinte pillanatok alatt összejön a kép.
Persze, hozzáteszik, a természetfotós soha nem mehet felkészületlenül sehová: Lajos már többször járt Erdélyben, túrát is vezetett ott. Most egy különlegesen szép vidéken szerette volna megörökíteni a mackót. A kameracsapdák alapján pontosan tudták, hogy ott rendszeresen felbukkan. Mindig ismerni kell az adott állat életmódját, feltérképezni a helyeket, ahol előfordul. A madárfotózás esetében például érdemes felkutatni az odút, ahol éppen a kuvikpár fészkel és neveli a fiókákat, de olykor nem árt kitenni például egy itatót. Ez mindenkinek jó megoldás: a madár nem szomjazik, a fotós pedig odacsalogatja a „modellt” inni és fürdeni, így közelről megörökítheti
A Budai úti tagkönyvtár azt tervezi, hogy Kalmár Lajos Gábor fotóit is rövidesen bemutatja: ősszel az ő nagyvadakról készült képei szerepelnek majd a könyvtárban: szarvas, farkas, medve no és a hiúz… Elvégre különösen büszke arra, hogy sikerült megörökítenie ez a gyönyörű „macskát”, amit nem véletlenül neveznek a Kárpát-medence fantomjának – mert ritkán lehet látni, hát még lefotózni! Lajos azt mesélte: olykor azon veszi észre magát, hogy egy-egy felbukkanó különleges nagyvadat fényképezve még levegőt is elfelejt venni, annyira lenyűgözi a pillanat szépsége… De persze, ebben ott van a jó természetfotós óvatossága is: ha az állat felfigyel rá, azonnal abbahagyja a fényképezést, hogy ne zavarja.
Lendvai Balázs tárlatához foglalkozások, tárlatvezetések is kapcsolódnak, a székesfehérvári Vadmadárkórház közreműködésével. A vadmadarak olykor megsérülnek: az állatok gyakran lesznek autóbaleset, áramütés, mérgezés áldozatai – az ember jelenléte sok veszélyt tartogat számukra. Dr. Berkényi Tamás állatorvos irányításával a fehérvári Vadmadárkórház évek óta segít a bajba jutott állatokon. A legtöbbször sikerül meggyógyítani, és visszaengedni a szárnyas teremtményeket a természetbe, de előfordul, hogy egyik-másik ragadozó madár olyan súlyos sérülést, maradandó károsodást szenved, ami lehetetlenné teszi, hogy a természetben megfelelően gondoskodjon magáról. A Vadmadárkórház – ami kizárólag támogatásokból gyógyítja a bajba került állatokat – ilyenkor életük végéig gondoskodik ápoltjairól. Ezek az emberhez szokott szárnyas ragadozók az ismeretterjesztő munkában is segítenek. Nemrég a fehérvári Munkácsy Mihály Általános Iskola másodikos diákjai látogatták meg a tárlatot, ahol a Székesfehérvári Vadmadárkórház jóvoltából egy macskabagollyal is találkozhattak.
A Budai úti Tagkönyvtárban továbbra is várják az érdeklődőket, és szívesen fogadnak iskolai csoportokat is. Akár egy-egy rendhagyó, játékos biológia órára, amelyen mesélnek a madarakról a diákoknak, akik madaras könyveket lapozgathatnak, sőt, origamizhatnak is: papírmadarakat hajtogathatnak. Emellett persze felnőttek csoportjai is bejelentkezhetnek a vadmadárkórház előadására, amelynek a könyvtár ad helyet. Egy „szimpla” kiállításlátogatás így komplex foglalkozássá válhat.
(Bejelentkezés és további részletek: Vörösmarty Mihály Könyvtár Budai úti tagkönyvtára, telefon: 06/22-329-436)
