Könyvajánló a szerző műveiből - a teljesség igénye nélkül:

A mesterség titkaiból: "Ez a kötet nem tartalmaz szépirodalmi műveket; hanem portrékat, riportokat, szociográfiákat, írótársakról rajzolt arcképeket, vagyis, ahogy mondani szokás, „tényanyagot”. Persze; a tény már rég nem tény; mihelyt szöveggé formáltuk; de annyiban mégis különbözik a kettő, hogy a szépirodalom, többszörös transzmisszió révén, eltávolítja magát a valóságtól; egy riport vagy egy szociográfia viszont a legkisebb áttételre törekszik, vagyis a valóság legszorosabb megközelítésére." >> Katalógusban

Április: Különös, titokzatos idegszanatórium a svájci határ közelében, égbenyúló hegyektől övezve. Mintha Thomas Mann A varázshegyének igézetében annak légkörét idézné fel Örkény István korai, eddig még soha nem publikált, első regénye. A könyv olvasása időutazás: utazás az életmű múltjába, alkotója fiatalkori énjébe, az emlékezés örvényeibe, írói iskolák, korstílusok, elmúlt társadalmak, életérzések elsüllyedt, varázslatos és egyben veszélyes világába. A sűrűn gépelt, a szerző által kézzel javított kézirat eddig egy koffer mélyén fekete táblába bekötve bujkált, az író születésének századik évfordulójára jelent meg először. Az Április megjelenése irodalomtörténeti szenzáció és egyben különleges ajándék azoknak, akik kíváncsiak kedvenc írójuk pályakezdésére, azoknak, akik szeretik a valahai polgári világ történeteit. >> Katalógusban

Azt meséld el, Pista! (Bereményi Géza és Mácsai Pál összeállítása): Találkozó Örkény Istvánnal, talán ez lenne a legmegfelelőbb műfaji meghatározás ennek az író életéről szóló, saját szavaiból összeállított, meghitt baráti mesélésnek, mely napló- és interjúrészletekből, a családban, barátoknál őrzött magnószalagokról leírt beszámolókból állt össze. >> Katalógusban

Búcsú: Örkény István saját maga teremtette és terjesztette a legendát, hogy ő a háború előtt és a háború alatti években nagyon keveset írt, és abból a kevésből is elenyésző mennyiségben születtek csak jó minőségű szövegek. Most viszont e kötetet olvasva úgy érezzük, hogy az író messzemenően igazságtalan és szigorú volt fiatalkorának teremtményeivel szemben, mert ezek a novellák sokkal többek, mint ifjúkori zsengék. A felfedezésszámba menő fiatalkori írásokhoz szervesen kapcsolódnak a hatvanas években született és eddig még nem publikált egyperces novellák és a szintén ismeretlen, elbeszélés-terjedelmű regényrészletek. >> Katalógusban

Az első kötet tartalma: Voronyezs; Sötét galamb; Tóték; Macskajáték; A holtak hallgatása
A második kötet tartalma: Vérrokonok; Kulcskeresők; Pisti a vérzivatarban; Forgatókönyv
A harmadik kötet tartalma: Babik; A Hanákné-ügy; Egy szakmai siker modellje; A falu rossza; Zsugori uram; In memoriam Ö. I.

Egyperces novellák: "Vigyázat! A kapu harap!" "Akinek legye van, nincs egyedül!" "Részeg halottakat nem szolgálunk ki!" Kell-e még tovább idézni a már megjelenésekor klasszikussá vált szöveggyűjteményből? A matematikai egyenletként, valamint nyúlfarknyi regiszterekbe tömörített, groteszk filozófiai állásfoglalásokként is értelmezhető írások létjogosultsága több, mint öt és fél évtizeddel első felbukkanásuk óta megkérdőjelezhetetlen, valamennyi válogatásnak köszönhetően pedig köznyelvünkbe is beépültek a szerző nem mindennapi észjárásáról tanúskodó, apró lelemények. Ezeken az oldalakon aztán akadnak a nyelvünkbe, tudatunkba beépült, a magyar gondolkodásmódot remekül tükröző és irodalmi hagyományunkat megújító szemléletű alapvetések, jól sikerült ujjgyakorlatok – amikben szintén megcsillan a lelemény és ránk vetül az egyedülállóan huncut tekintet, ami az előszótól kezdve elkísér. >> Az első hiteles összkiadás a katalógusban.

Egyperces levelek: "Örkény levelezését azért (is) jó, olvasni, mert ugyanaz a hangvétel és humor jellemzi, mint írói munkásságát. Legyen szó a hadifogolytábor és az otthon között – a döcögős kézbesítés miatt – végtelen lassúsággal csordogáló híradásokról, szerelmes sorokról (amiket még a szempillarák fenyegető réme sem állíthat meg) vagy a gyerekekhez írt szórakoztató levelekről (hihetetlen, mennyire leleményesek ezek az írások, és számomra külön emeli az értéküket, hogy Örkény, bár nyilván szem előtt tartja, hogy gyereknek ír, abszolút mellőzi a gügyögős infantilizmust), mindegyikből egyformán nagy élmény mazsolázni." (moly.hu, olvasói vélemény) >> Katalógusban

Elsárgult kéziratok: Örkény István életműkiadásának pótköteteként 1989-ben a Szépirodalmi Könyvkiadónál jelent meg a Búcsú. Ebben nagyrészt olyan fiatalkori írások szerepeltek, amelyek a borító ismertetője szerint: „mindmáig ismeretlenek voltak még a legszűkebb baráti kör és a legfelkészültebb Örkény-kutatók előtt is. Örkény István saját maga teremtette és terjesztette a legendát, hogy ő a háború előtti és a háború alatti években nagyon keveset írt, és abból a kevésből is elenyésző mennyiségben születtek jó minőségű szövegek. Most – e kötetet olvasva – úgy érezzük, hogy az író messzemenően igazságtalan és szigorú volt fiatalkorának teremtményeivel szemben, mert ezek a novellák sokkal többek, mint ifjúkori zsengék.” Ezeknek a szövegeknek nagy része kéziratban maradt fenn ­ sokszor keletkezésük időpontját is csak hozzávetőlegesen lehetett megállapítani – egy másik része pedig 1948 előtti, ma már gyakorlatilag hozzáférhetetlen lapokban olvasható. >> Katalógusban

Ezüstpisztráng: "A rövid remekművek alcím egyáltalán nem túlzás, ebbe a kötetbe ugyanis egytől egyig kiváló kisprózai alkotások kerültek Örkénytől, melyek műfaji szempontból igen változatos palettát alkotnak. Találunk konkrét egyperces novellát (csak akkoriban még nem így hívták), riportot, karcolatot, hagyományos elbeszélést, anekdotát és nekrológot is, ráadásul egynémely ismerős lehet, ha olvastunk későbbi életmű-kiadásokat, ugyanis azokban szétdobálva fellelhetőek a könyvalakban 1956-ban napvilágot látott írások. A második világháború befejezését követő nehéz időszak, illetve az 1950-es évek termése sorakozik itt, szinte végig egyenletes színvonalon, a szerzőtől megszokott groteszk vagy éppen lírai finomságú ember- és érzelemábrázolást felvillantva, legyen szó írótársakról, hétköznapi emberekről vagy olyan fonák szituációkról, amik az egyperceseket ihlették. Mindenképpen ebben a formában ajánlom és javaslom a könyv felkutatását, megismerését, amiből – nem csak hosszát tekintve – magasan kiemelkedik a “Mi, derecskei asszonyok…” című riport, magában hordozva Örkény stílusának összes jellegzetességét. Bravúros, méltatlanul elfeledett irodalmi kincsünk." (moly.hu, olvasói vélemény) >> Katalógusban

Forgatókönyv: "A szerző legutolsó alkotása, melyet 1979 júniusában halálos ágyán fejezett be, talán a legkülönösebb színdarab életművében: hasonlóan a tíz évvel korábban keletkezett Pisti a vérzivatarban címűhöz, a magyar történelmet és még szűkebben a választani készülő, cselekedni akaró, de ebbe belebukó és önmagával meghasonló közép-európai ember tragédiáját állítja középpontba. Kegyetlen őszinteséggel idézi fel a közelmúlt tragikus eseményeit egy cirkuszi előadásba ágyazott koncepciós per keretein belül, miközben egymásra torlódik a történelmi idő és 1944, 1949, valamint ‘56 képei cserélődnek fel, mosódnak össze ebben a tragédiában. De vajon bűnös-e Barabás Ádám? S ha igen, valóban azért, amiért a Népbíróság halálra itélte? Bár a valós tragédia bekövetkezik, Örkény mégsem oldja fel a feszültséget, még csak kísérletet sem tesz a diszharmóniák elsimítására, a többi résztvevő sorsa inkább nyitva marad. Egyáltalán nem az oeuvre csúcsa, köszönhetően a változatos műfaji meghatározásoknak és sűrűségének, bonyolultságának, ámbár a benne foglaltak éle, ereje ennyi idő elteltével is megvillan. Az alapvetően optimista szemléletű, az emberiségbe vetett hitet hangsúlyozó pályakép végének tragikusan csengő akkordja." (moly.hu, olvasói vélemény) >> Katalógusban

Kisregények: a kötet az alábbi műveket tartalmazza - Glória; Macskajáték; Tóték; "Rózsakiállítás"; Egy négykezes regény tanulságos története. Essen most néhány szó a Tótékról és a "Rózsakiállítás"-ról: "Ha létezik írásmű, ami tökéletesen reprezentálja a mindenkori hatalom és a kisemberek alá-fölérendeltségi viszonyát (ráadásul kifejezetten) a magyar néplélekre vetítve, akkor az az 1964-es keltezésű Tóték. A magyar próza egyik legkiemelkedőbb alkotása, valóságos fordulópont, melynek hatása és öröksége hatvan évvel később is ugyanúgy érzékelhető. Hiába kapjuk meg a levesből az összes csirkemájat, ha közben nem tudunk róla, hogy szeretett gyermekünk – akiért az egész vendéglátósdit csináljuk – elesett a háborúban. Vajon hány év múlva fogunk tudni nem szorongva, hanem felszabadulva nevetni rajta?

Kérdésem talán a polifon szerkesztésű, kétszintű cselekményét a Macskajátékhoz hasonlóan mindig más nézőpontból mutató, levelekkel és más dokumentumokkal sűrűn tagolt “Rózsakiállítás”-ra is érvényesíthető: a fiatal televíziós rendező három különböző ember életének utolsó pillanatait kívánja filmre vinni, de bebizonyosodik, hogy az életnél jobb forgatókönyvíró aligha született. Egyiküknek már csak özvegye nyilatkozhat, másikuk átrázza a filmeseket és hátuk mögött öngyilkos lesz, csupán az önző, halálra spekuláló lánya által megkeserített életű virágkötő asszony tudja “teljesíteni a rendelést” és terv szerint, kamera előtt hal meg. Mindezt azonban felülírja az ellenpontozásként bemutatott filmriport, melyet egy 95 éves, életvidám vízimolnárról készítettek. Keletkezési idő: 1976. Biztosan?" (moly.hu, olvasói vélemény) >> Katalógusban

Mese-levelek: "Az elején kissé kétkedve lapozgattam a könyvet. Magánlevelek, amiket Örkény a két gyerekének írt, ráadásul úgy, hogy az első pár év után valószínűleg már csak néha látta őket a válása miatt. Mivel csak az ő levelei jelennek meg, és a másik oldal nem, eleve kicsit fura a dolog, számomra magánleveleket nagyközönség előtt mutogatni szintén furcsa. Némelyik elég beteg is, mert hát Örkény ettől még nem változik, például átlag embernek aligha jutna eszébe hogy rajzocskás leveleket küldjön gyerekeknek arról, hogy beöntést kap, vagy levágják a lábát. Valahol a felénél azonban megjelent a kislányom, akinek megtetszettek a rajzocskák, és kikövetelte, hogy innentől hangosan olvassak. Volt pár dolog, aminél felvontam a szemöldökömet, ő azonban visítva röhögött. És valóban, Örkényt nem lehet elég korán kezdeni. Szerencsére a levelek után volt néhány szülőknek szóló írása is, amelyekkel azért sokat egyenlített a könyv, a végére pedig két mese került, amelyek nemcsak gyerek, de szülőkompatibilisek is." (moly.hu, olvasói vélemény) >> Katalógusban

Négykezes regény: "Nincs is annál gyönyörűbb, mint reggel hét körül (egy kis tatár bifsztek elcsipegetése után) még visszadőlni cseppet az ágyba, felcsapni a megbízhatóan zseniális Örkény egyik kötetét, majd pár perc múltán már teljes megelégedettséggel vihogni az olvasottakon. Így indul egy tökéletes nap, lévén, csak nehezen tudom eldönteni, mit szeretek jobban, a tatár bifszteket-e vagy Örkényt. Talán Örkényt tatár bifsztekkel. Vagy kemény tojással, mert az meg a másik kedvencem. (Az izgalom fokozása érdekében tenném hozzá, hogy Örkény még azt – tehát kemény tojást – is fogyaszt ebben a csinos kis négykezesben; hát ezek után próbáljak meg önmérsékletet tanúsítani, és elfojtani a kitörni készülő, rajongóleányi sikkantásomat…" (moly.hu, olvasói vélemény) >> Katalógusban

Novellák: "Az írónak az a mindene amit ír. Az az ő kincse, sorsa, becsülete, bélyeggyűjteménye, gyümölcsöse, családi háza. így aztán, ha hozzáfog összeszedni legjava írásait, mint én most e novelláimat, valójában leltárt csinál élete összes szerzeményeiről. Egy ilyen válogatás fölér egy önéletrajzzal, méghozzá olyan önéletrajzzal, melyben se letagadni, se elkenni, se szépíteni nem lehet a dolgokat. A rendőrségi hírekben így mondják: a bűnös töredelmes vallomást tett. De vajon miről vallok én, vagy pontosabban ez a novellás kötet? Azt hiszem, az írói lét tulajdonképpen szerzetesi lét. Nekem legalábbis mindig a cellamagány és a magamra koncentrálás volt az ideálom. Sajnos, sohasem úgy éltem, ahogy szerettem volna. Állandóan mással voltam elfoglalva; utazásokkal, szerelmekkel, forradalmakkal, háborúba menéssel, háborúból hazajövéssel; vagyis ahelyett, hogy végigírtam volna az életemet, minduntalan új életet kezdtem, s aztán leültem, és megírtam ezeket az újrakezdéseket." >> Katalógusban

Párbeszéd a groteszkről: Pályája ​utolsó évtizedeiben a magyar és külföldi sajtó, rádió és televízió riporterei sűrűn felkeresték Örkény Istvánt. A legtöbb beszélgetésre ugyanolyan alapossággal és műgonddal készült fel, mint általában írói munkájára. Interjúinak jelen kötetbe foglalt gyűjteménye így fontos kiegészítés műveihez. Az interjúk túlnyomó többsége lapok, folyóiratok hasábjain vagy hangszalagon, a Rádióban maradtak fenn. Néhány a hagyatékból, kézirat formájában került elő. Az élőbeszédben elhangzott szövegeken kénytelen voltam minimális stiláris javításokat végezni. A beszélgetések teljes egészükben jelennek meg, kivételt képeznek azok a helyek, ahol a hasonlóan feltett kérdések és a műfaj természete óhatatlan ismétléseket és átfedéseket eredményezett. A mesterség titkaiból mellett ez a másik olyan kötet, aminek segítségével a lehető legközelebb kerülhetünk Örkény művészi világának megértéséhez. >> Katalógusban

Hangoskönyv-ajánló a szerző műveiből:

Azt meséld el, Pista - Mácsai Pál előadásában >> Katalógusban

Egyperces anekdoták - Mácsai Pál előadásában >> Katalógusban

Egyperces novellák vinyllemezen Törőcsik Mari és Garas Dezső előadásában >> Katalógusban

Egypercesek - Mácsai Pál előadásában >> Katalógusban

Macskajáték - Pogány Judit előadásában >> Katalógusban

Mese-levelek - Mácsai Pál előadásában >> Katalógusban